
Az asszertivitás egy olyan készség, amely lehetővé teszi, hogy az ember kiálljon saját igényei, érzései és határai mellett. Nem arról szól, hogy másokat háttérbe szorítsunk, hangosak vagy kemények legyünk, és nem célja, hogy másokat legyőzzünk. Inkább egy olyan természetes, határozott, de tiszteletteljes módja a kommunikációnak, amelyben mi is számítunk, és a másik ember is számít. Az asszertivitás gyökerei ahhoz kapcsolhatók, hogy az ember képes-e szembemenni saját bizonytalanságával vagy gátlásaival. Sokszor előfordul, hogy valaki azért marad csendben, mert fél attól, hogy kellemetlen lesz számára megszólalni, vagy megsért valakit. Az asszertív hozzáállás azonban arról szól, hogy kimondjuk, amit gondolunk és érzünk, de úgy, hogy közben nem bántjuk a másikat. Ez a fajta viselkedés felszabadító, mert lehetőséget ad arra, hogy ne csak reagáljunk a világra, hanem formáljuk is a helyzeteinket.
Az asszertivitásnak több eleme van. Ide tartozik például a nemet mondás képessége. Ez sok ember számára a legnehezebb lépések egyike, hiszen a nemet gyakran összekötjük a visszautasítással vagy a konfliktussal. Az asszertív kommunikáció viszont azt jelenti, hogy egyértelműen és tisztán jelezzük, ha nem szeretnénk valamiben részt venni, miközben tisztelettel fordulunk a másik felé. Ugyanilyen része az is, hogy képesek legyünk segítséget vagy szívességet kérni. Sokan félnek ettől, mert kellemetlennek érzik, pedig ez a társas kapcsolatok természetes része. A pozitív és negatív érzelmek kifejezése szintén az asszertivitás fontos területe. Nem csak arról van szó, hogy elmondjuk, mi zavar vagy bánt bennünket, hanem arról is, hogy megosszuk másokkal, ha valami örömet okoz, vagy ha értékelünk valakit. A nyílt érzelemkifejezés közelebb hozza az embereket egymáshoz, csökkenti a feszültséget, és biztonságosabbá teszi a kapcsolatokat.
Az asszertivitás jelentősen hozzájárul az egészséges társas élethez, interperszonális (és intraperszonális) kapcsolatokhoz. Az a személy, aki asszertív, egyszerre tudja megvédeni saját határait, ugyanakkor tiszteletben tartja másokét is. A mindennapokban ez azt jelenti, hogy nem nyeli le az elégedetlenséget, de nem is támad. Nem hagyja, hogy mások elnyomják, de nem is uralkodik másokon. Az ilyen kommunikáció sokkal tisztább, mivel kevesebb benne a félreértés és a kimondatlan feszültség. Ha valaki nem rendelkezik ezzel a készséggel, annak hosszú távon lelki következményei is lehetnek. A túlzottan passzív emberek gyakran érzik, hogy nem veszik őket figyelembe, vagy nincs befolyásuk a saját életükre. Ez könnyen vezethet frusztrációhoz, stresszhez, önbizalomvesztéshez, sőt akár depresszióhoz is. Az agresszív kommunikáció sem működik jól: rövid távon talán eredményesnek tűnik, de idővel rombolja a kapcsolatokat.
Az asszertivitás nem csak egy kommunikációs technika, hanem egyfajta életszemlélet is. Azt fejezi ki, hogy értékesnek tartjuk saját magunkat, miközben másokat is tisztelünk. Segít abban, hogy magabiztosak legyünk, őszintén kapcsolódjunk, és olyan kapcsolatokat építsünk, amelyekben mindkét fél jól érzi magát. Ezért az asszertivitás elsajátítása nemcsak a társas helyzeteket teszi könnyebbé, hanem a belső egyensúlyt és önbizalmat is erősíti.
Az asszertív jogok olyan alapelvek, amelyek segítenek abban, hogy tisztában legyünk saját határainkkal és azzal, mire van jogunk egy kommunikációs vagy társas helyzetben. A legismertebb, gyakran hivatkozott asszertív jogok listája:
Fontos, hogy ezek a jogok másokra is vonatkoznak – az asszertivitás lényege a kölcsönös tisztelet.