A nárcizmus fogalma sokak számára nem ismeretlen, hiszen a hétköznapi beszélgetésekben is gyakran használjuk: „milyen nárcisztikus ez az ember”, „csak magával törődik”, „szüksége van a folyamatos elismerésre”. Mégis, amikor pontosan meg kellene határozni, hogy mit is jelent ez a jelenség pszichológiai szempontból, gyorsan kiderül, hogy egy nagyon összetett, sok árnyalattal rendelkező személyiségvonásról beszélünk. A tudomány több mint száz éve foglalkozik a nárcizmussal, mégsincs olyan egységes meghatározás, amely minden részletre kiterjedne. A kutatások nem jutottak konszenzusra abban, hogy pontosan mely jellemzők alkotják a nárcizmus lényegét, vagy hogyan lehet minden megnyilvánulását egyetlen fogalom alá rendezni. Ennek következtében gyakran találkozunk ellentmondásos véleményekkel: egyesek szerint a nárcisztikus ember magabiztos, domináns és feltűnő, mások szerint pedig éppen hogy visszahúzódó, sértődékeny és állandó bizonytalanság gyötri.

A nárcizmus két típusa

Ahhoz, hogy ezt a látszólagos zűrzavart megértsük, fontos elfogadni, hogy a nárcizmusnak több típusa létezik. Az elmúlt években egyre inkább elterjedt az a nézet, hogy a nárcizmusnak két fő változata jelenik meg az emberekben: a grandiózus és a sérülékeny forma. A mindennapi nyelv gyakran csak az előbbit érti nárcizmus alatt, vagyis azt a viselkedést, amikor valaki magabiztos, feltűnést keres, elvárja a csodálatot és nem törődik mások érzéseivel. Ez azonban csak az egyik oldala a jelenségnek. A másik, kevésbé ismert típust azok képviselik, akik látszólag bizonytalanok, visszahúzódóak, érzékenyek a kritikára, és mélyen belül ugyanúgy vágynak az elismerésre, mint az első csoport, csak nem képesek nyíltan érvényesíteni magukat. Kívülről akár félénknek vagy sérülékenynek is tűnhetnek, de belül ugyanúgy ott munkál bennük az a vágy, hogy különlegesnek, egyedinek és fontosnak lássa őket a világ.

A grandiózus és a sérülékeny nárcizmus hasonlóságai

Bár a két típus egymástól nagyon különbözhet viselkedésben, mégis van néhány közös pont. Mindkettőre jellemző az a mély belső meggyőződés, hogy különlegesek, és valami jár nekik pusztán azért, mert ők ők. Ez az érzés gyakran együtt jár egocentrikus gondolkodással: számukra a világ középpontja saját maguk, és a környezet szerepe elsősorban az, hogy megerősítse saját értékességüket. Gondolkodásukat sokszor áthatják az olyan fantáziák, amelyekben sikeresek, nagyra becsültek, rendkívül tehetségesek vagy elismertek. Ezek a képzelgések nem feltétlenül tudatosak, sokszor inkább egyfajta belső vágyként vagy meggyőződésként vannak jelen. A nárcizmus egy másik fontos vonása a másokkal szembeni ellenséges vagy kihasználó attitűd. Nem arról van szó, hogy minden nárcisztikus ember rossz szándékú lenne, sokkal inkább arról, hogy a saját szükségleteik túlsúlya miatt hajlamosak érzéketlenül viselkedni másokkal. Előfordul, hogy manipulálnak, kihasználnak, vagy elvárják, hogy mások alkalmazkodjanak hozzájuk. Mivel nehezen együttműködők, emberi kapcsolataik gyakran viharosak. Sokszor az is megfigyelhető, hogy önbecsülésük fenntartásához szükségük van arra, hogy másokat alulértékeljenek vagy föléjük helyezzék magukat. Ez nem feltétlenül történik nyíltan: a sérülékeny nárcisztikus például belsőleg érezheti azt, hogy ő jobb másoknál, de kifelé inkább önbizalomhiányosnak látszik.

A grandiózus és a sérülékeny nárcizmus különbözőségei

Ha közelebbről vizsgáljuk a két típust, jellegzetes különbségeket is észrevehetünk. A grandiózus nárcisztikus általában magabiztosnak tűnik. Szereti a figyelmet, élvezi a társas helyzeteket, könnyen kezdeményez, és gyakran vezető szerepet vállal. Jellemző rá az energikus megjelenés, az önbizalom és a nagyfokú dominancia. Ritkán kételkedik magában, vagy legalábbis ezt nem mutatja ki. Pozitívabb önértékeléssel bír, tele van lendülettel, és általában gyorsan, határozottan cselekszik. Mivel inkább közeledik az emberekhez, mintsem elkerüli őket, gyakran karizmatikusnak és sikeresnek tűnik. Ez a típus általában érzelmileg rugalmasabb, és jobban képes távolodni a lelki nehézségektől, ezért sokszor alkalmazkodóbb is. Külső szemlélő számára könnyű azt gondolni, hogy önértékelése sziklaszilárd, és valóban sok esetben erősnek, stabilnak látszik.

A sérülékeny nárcizmus ezzel szemben egy teljesen más érzetet kelt. Az ilyen ember gyakran visszafogott, csendes, bizonytalan. Kerüli a középpontot, fél a kritikától, érzékenyen reagál mások véleményére. Bár belül ő is szeretné különlegesnek és elismertnek érezni magát, nem hisz abban, hogy ezt képes lenne megvalósítani. Gyakran bizalmatlan, könnyen megsértődik, és hajlamos a negatív érzelmekre, például a szorongásra vagy az önvádlásra. Rendszerint nem bízik a saját értékében, és önbizalma ingatag. Ez a típus sokszor rendkívül függ mások visszajelzéseitől. Ha pozitív megerősítést kap, átmenetileg jobban érzi magát, de ha kritika éri, összeomolhat. Éppen emiatt inkább elkerüli az olyan társas helyzeteket, ahol értékelnék, mert fél a kudarctól.

Az írás a következő bejegyzésemben folytatódik.