Jelen írás a nárcizmussal kapcsolatos előző bejegyzésem folytatása.

A grandiózus és a sérülékeny nárcizmus érzelmi kivetülései

A két típus közötti különbség nemcsak a viselkedésben, hanem az érzelmi életben is megjelenik. A grandiózus nárcisztikus számára a saját nagyszerűségének bizonygatása gyakran épp azért fontos, mert valahol mélyen ott lapul egy rejtett sérülékenység. Bár magabiztosnak tűnik, önértékelése sokszor nem olyan erős, mint amilyennek látszik. Ezt szokták úgy nevezni, hogy „hamis maszk”: kívülről fényes, belülről törékeny. Ahhoz, hogy megőrizze önmaga pozitív képét, számos stratégiát alkalmazhat. Például keresi a bókokat, igyekszik mindig a legjobb fényben feltűnni, vagy elnyomja azokat az érzéseket, amelyek veszélyeztetnék ezt a képet. Ha mégis kritika éri, sokszor indulatosan reagál, támad, hárít, vagy másokat hibáztat.
A sérülékeny nárcisztikus ezzel szemben nem a nagyzolás eszközével próbálja fenntartani a saját értékességét. Ő belül érzi azt, hogy valamiért különleges, de mivel nem meri vagy nem tudja ezt nyíltan megmutatni, inkább visszahúzódik. Érzelmileg sérülékenyebb, önértékelése erősen ingadozik, és állandóan attól tart, hogy nem elég jó. Még jobban függ mások véleményétől, mint grandiózus társa: ő nem elsősorban csodálatot akar kiváltani, hanem elfogadást, szeretetet, megerősítést. Ha megkapja, boldog, ha nem, mélyen összetörik. Belső világa gyakran tele van szorongással, és hajlamos az elutasítást vagy a kritikát személyes kudarcként értelmezni.

Nárcizmus belülről

Fontos megérteni, hogy a nárcizmus – bármilyen formában is jelenik meg – nem pusztán egy „rossz tulajdonság”. Sokszor egy belső küzdelem eredménye: az ember szeretne valamilyen szinten különleges lenni, érezni a saját értékét, de nem talál egészséges utakat arra, hogy ezt elérje. A nárcisztikus személy számára a világ egy olyan hely, ahol folyamatosan bizonyítania kell, ahol minden visszajelzés életbevágóan fontos lehet. Ha valaki túlzottan függ mások véleményétől – akár úgy, hogy állandóan elismerést vár, akár úgy, hogy retteg a kritikától –, akkor az önértékelése sosem lesz valóban stabil. Emiatt a nárcizmus sokszor belső bizonytalanságot takar. A grandiózus forma látványosabb, feltűnőbb, és gyakran sikeresebbnek tűnik az életben, de ez nem jelenti azt, hogy az illető valóban békében van önmagával. A sérülékeny forma kevésbé látszik kifelé, de belül annál intenzívebb lehet a küzdelem. Sok ilyen ember különösen érzékeny mások reakcióira, és gyakran érzi úgy, hogy kicsi, jelentéktelen vagy nem elég jó. Ugyanakkor mindkét típusra igaz, hogy az önértékük nem belülről fakad, hanem kívülről, másoktól várják azt. Ez teszi törékennyé őket.

A nárcizmus megértése nem azért fontos, hogy címkézzünk másokat. Sokkal inkább azért, mert segít megérteni bizonyos emberi viselkedéseket – akár a sajátjainkat is. Miért reagál valaki túl hevesen egy apró kritikára? Miért van szüksége valakinek arra, hogy mindig középpontban legyen? Miért viselkedik valaki arrogánsan, miközben belül bizonytalan? Ezekre a kérdésekre adhat választ a nárcizmus két formájának ismerete. Ha valaki felismeri magában vagy másban ezeket a mintázatokat, az már egy fontos lépés a változás felé. Hiszen a nárcizmus nem egy végleges ítélet, hanem egy személyiségvonás, amely fejlődhet, formálódhat. A stabil önértékelés kialakítása, az empátia fejlesztése, a kapcsolatokban való őszinte jelenlét – mind olyan irányok, amelyek segíthetik a nárcisztikus jegyek oldódását. Mert a végén minden ember ugyanarra vágyik: arra, hogy értékesnek, szerethetőnek és elfogadottnak érezhesse magát – nem csak mások szemében, hanem saját magáéban is.